Egy édesapa nyomdokain



 

Negyven év után megújult a Béres Csepp. Sok minden azonban a régi maradt: elhivatottság, segíteni akarás, tudomány és hűség ahhoz, amiben hiszünk.

 

Édesapja legendás készítménye, a Béres Csepp idén negyven éves. Meséljen a kezdetekről, hogyan emlékszik, milyen kutatások vezettek a termék feltalálásához?

Úgy emlékszem atyámra gyermekkoromból, mint egy végtelenül izgalmas munkát végző emberre, aki csupa lelkesedés, csupa elszánás, akit nem egyszerűen érdekel, hanem elvarázsol a munkája. Mindig szívesen mesélt nekem az éppen aktuális munkájáról, s nagy öröm volt számomra, amikor engem is magával vitt a „terepre”. A kezdeti kutatásai, amelyek végső soron a Béres Csepphez elvezették, talajtani vizsgálatokra épültek. Már munkássága elején felfigyelt arra, hogy egy növény egészséges vagy beteg mivoltát nagymértékben meghatározza a közeg, amiben nevelkedik, vagyis a tápanyagforrás, a talaj minősége. Egyszerűen úgy fogalmazhatunk, hogy megfelelő ásványi anyag, nyomelem ellátottságú talajban egészséges növény fejlődik, míg ugyanazon növény tápanyaghiányos talajon hitvány, beteges. Végső soron a talaj az emberi szervezet egyik legfontosabb tápanyagforrása, az ebben bekövetkező kedvezőtlen irányú változások, adják sok problémánk gyökerét.

A Béres Csepp tulajdonképpen azon a rendkívül ésszerű, egyszerű ám nagyszerű felismerésen alapszik, hogy amennyiben az immunrendszer jól működik, akkor a szervezet saját védelmi mechanizmusa képes megbirkózni a kórokozókkal. Ha biztosítjuk számára a létfontosságú nyomelemeket, és ásványi anyagokat akkor megfelelő lesz a működése, nem betegszik meg. Apám rengeteg szisztematikus kísérlettel igazolta ennek igazságát.

A növényi és állatkísérletek után számtalan elemzést végzett többek között a kisvárdai kórház laboratóriumában az egészségesek és betegek laboratóriumi értékeinek összehasonlításával. Sok éves kutatómunka és az eredmények átfogó elemzése után született meg az a készítmény, amely különleges formában nyomelemek speciális kombinációját tartalmazza, s amely alkalmas szervezetünk egészséges állapotának fenntartására, illetve segítséget nyújt a betegségek gyógyításában. Ez a „csodaszer” a Béres Csepp, melynek idén ünnepeljük negyvenedik évfordulóját.

 

Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a tudósnak a kezdeti időszakban?

Érdekes, ám valahol nagyon szomorú dolog is a tudománytörténetben, hogy szinte kivétel nélkül minden új találmányt, szemléletet a kezdetekben óriási ellenállás fogad. Ki tudott akkoriban a nyomelemekről? Csak kevesen hitték komolyan, hogy ilyen parányi mennyiségben szükséges anyagoknak ekkora óriási élettani jelentőségük lehet. Atyámat rengeteg meg nem értés fogadta, ami közvetlen főnöke részéről irigységgel, szakmai féltékenységgel is párosult. Úgy szokott fogalmazni, hogy soha nem gondolta volna, hogy élete legnagyobb kálváriája a cseppek feltalálásával kezdődik el.

 

Mi hajtotta édesapját mégis a sok nehézség ellenére?

Megint csak őt idézem: aki tisztában van azzal, hogy kettő meg kettő az négy, azt senki nem tudja meggyőzni arról, hogy az három vagy öt. Amit ő állított a találmányáról, azt nem kitalálta, hanem gondosan végzett elemzésekkel alátámasztotta, vizsgálatok sokaságával igazolta. Nem csak hitte, hanem tudta, hogy igaza van. Hogy miért nem adta fel? Nem tehette. Biztos volt abban, hogy készítményével segíteni tud sok embernek. Ezért tűzön-vízen át is kitartott azért az igazságáért. Ő olyan ember volt, akit egész életében az embertársain való segíteni akarás motiválta, soha nem a maga hasznát kereste.

Természetesen az eredményei, a gyógyult emberek hálája, nagyon sok erőt adtak a számára.

 

Mennyire volt göröngyös az út a termék elismertetése és elfogadtatása körül?

Nagyon. A gyógyító cseppek híre gyorsan szárnyra kapott. Egyre több és több beteg jött hozzá Kisvárdára az ország minden részéből, sőt a környező országokból is. A kisvárdai háza előtt éjjel nappal sor állt, minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy tanáccsal, szerrel el tudja látni a betegeket, közben pedig meg kellett küzdenie ellenlábasaival. Munkahelyén lezárták laboratóriumát, elkobozták jegyzeteit, s kuruzslás vádjával bűnvádi eljárást indítottak ellene.

A meghurcoltatás, később az agyonhallgatás ellenére is egyre nőtt az ügy támogatóinak köre, írók, költők, közéleti emberek, orvosok álltak mellé. 1978-ban történt az első nagy előrelépés, amikor engedélyezték a szer forgalomba kerülését. Ekkor indult el a Béres Csepp gyártása a Herbáriában vállalatnál. A tiltott időszak után ez a volt a tűrt korszak. Igazán semmi nem történt, se marketing, se kommunikáció, se fejlesztés, de legalább kapható volt a készítmény.

A jelentős változást a rendszerváltás hozta meg, amikor 1989-ben az első újonnan alakuló részvénytársaságok között megalakult a Béres Rt. is.

 

Egy ilyen sajátos életpálya biztosan tartogat tanulságot, iránymutatást a XXI. század emberének? Ha össze kellene foglalnia, mik lennének azok?

Atyám nagyszerű ember volt, életszemlélete, munkához, emberekhez, hazához való viszonyulása mindenki számára példaadó. Élete azt mutatja, hogy a tisztességgel, szorgalommal végzett munka végül megtermi gyümölcsét, hogy becsülettel, kitartással eredményt érhetünk el. Hogy az országot, amelyben élünk szeretnünk és tisztelnünk kell. Hogy az élet az, amiért érdemes és kell is küzdenünk. Hogy a gazdagság azért van, hogy többet tehessünk. Vagyis atyámtól azt lehet megtanulni, hogy miként érdemes élnünk ebben a világban.

 

Hogyan alakult a Béres Gyógyszergyár élete, egyetlen terméktől a több mint 60 terméket tartalmazó palettáig?

A mögöttünk álló immáron több mint húsz esztendő kemény és tudatos munkáját jelzik ezek a számok. A részvénytársaság megalakulásával egy időben megindult a Béres Csepp – mondjuk úgy – elismertetéséért folyó munka, vagyis el kezdtünk dolgozni azon, hogy ez a kuruzslószernek kikiáltott készítmény hivatalosan is elismert gyógyszerré válhasson. Mondhatjuk, a találmány „rehabilitációja” megtörtént, amikor 2000-ben gyógyszerré törzskönyvezték. Közben fejlődött minden. Professzionális kutatás-fejlesztésünk épült fel, s a piaci kihívásokra válaszokat adni tudó marketing és kereskedői csapatunk. Sikeres, új termékekkel tudtunk megjelenni a piacon.

Édesapám elismerése is megtörtént: a legrangosabb magyarországi kitüntetéseket kapta meg, köztük a legnagyobb tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat. Azt is büszkén említem, hogy ma már szobra áll az Orvostörténeti Múzeumban a legnagyobb gyógyítóink sorában.

 

Amikor a Béres Csepp és a részvénytársaság helyzete rendeződött, mivel foglalkozott édesapja? Hogyan teltek a hétköznapjai?

Egy vérbeli kutató soha nem képes abbahagyni a kutató munkát. Atyám is aktívan dolgozott élete legvégéig. Kisvárdán, az intézetben, ahol korábbi kutatásait végezte, jól felszerelt laboratóriumot alakítottunk ki a számára. Jelentős munkája volt korábbi kutatási eredményeinek összefoglalása is, melyet két szakmai könyvben összegeztünk.

 

Milyen kutatási területekkel foglalkozott?

Folyamatosan dolgozott az ásványi anyagok, nyomelemek és az immunrendszer működési mechanizmusa közötti összefüggések kutatásán. Foglalkozott a civilizációs ártalmakkal, a modern kor kéretlenül kapott kihívásaival: a levegőszennyezéssel, a zöldségek, gyümölcsök csökkenő tápértékével, és ezek hatásaival. Mondhatjuk: lépést tartott a változással.

 

Halála után ki folytatta tovább az elkezdett munkáit?

A részvénytársaság megalakulása óta az orvosi és termékfejlesztési osztály atyám tudását, tapasztalatait felhasználva, arra építkezve működött. Atyám sok ötlete, elképzelése valósult meg számos új termékünkben. Az ő szellemiségében, nyomdokain folytatódik a munka halála után is. Ez ölt most testet legújabb készítményünkben, az új Béres Cseppben, melyben kollegáink atyám megkezdett fejlesztési elképzeléseit valósították meg.

 

A megvalósítás azt jelenti, hogy megszületett egy újabb Béres Csepp?

Édesapámat utolsó éveiben nagyon foglalkoztatta annak gondolata, hogy bizonyos újonnan felismert nyomelemmel hogyan tudná még teljesebbé tenni az akkori Béres Cseppet. Szerette volna például szelénnel kiegészíteni a cseppeket. Ezen elem létfontosságú szerepét mára már jól ismeri a tudomány. Bárki azt gondolhatná, hogy ez egyszerű feladat, de ez egyáltalán nincs így, mert a Béres Csepp sok komponensből álló egyensúlyban lévő oldat, melyben ideális mennyiségben és arányban vannak a hatóanyagok. Bármilyen beavatkozásra az egyensúly felbomlik, és az oldat instabillá válik. Nagy öröm, hogy kollegáinknak sikerült valóra váltaniuk atyám elképzelését, és jelenthetjük, megszületett a második generációs Béres Csepp, amely a Béres Csepp Extra nevet kapta.

 

Miben különbözik ez az elődjétől?

Ahogyan a neve utal rá, van benne valami extra. Új hatóanyagának köszönhetően erősebb antioxidáns hatással rendelkezik ez a készítmény.

 

Kinek ajánlják a Béres Csepp Extrát?

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy rohamosan változó világban élünk, amelyben egyre nagyobb szükség van a környezeti és a civilizációs ártalmakhoz való gyors alkalmazkodásra. Meg kell küzdenünk nagy súllyal ránk nehezedő napi kihívásokkal, s nem engedhetjük meg magunknak, hogy kidőljünk a sorból. Szükségünk van arra, ami ebben segítségünkre lehet. Hiszem, hogy az új Béres Csepp Extra a Béres Csepp eddigi hatékonyságát is felülmúlva ebben tud a társunk lenni.

 

Amint látom a csomagoláson megtalálható id. dr. Béres József aláírása.

Így van. Hiszen ebben a termékben az ő gondolatai teljesednek ki, az ő korábban elkezdett munkája tudott megvalósulni. Az aláírása ezt hitelesíti.

 

Mikortól lehet megvásárolni a Béres Csepp Extrát?

Örömmel jelenthetem: már kapható a patikákban. Nem is köszönthetnénk ennél szebben, méltóbb módon atyám legendás találmányának, a Béres Csepp születésének 40. évfordulóját.

 

Sok sikert kívánunk a megújult cseppeknek, a vállalatnak s természetesen Önnek is. Augusztus 20-án Ön magas állami kitüntetésben részesült, Áder János köztársasági elnöktől, Orbán Viktor miniszterelnöktől és Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől a Parlamentben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Sok szeretettel gratulálunk hozzá!



back

© Copyright 2012 Béres Pharmaceuticals Ltd.

Increst Communication